Gergely Tamás: Šampanjac (Pezsgő in Serbian)

Malacka a pezsgőt szereti, így aztán Vadmalac is azt issza, közben elmélkedik. Még mindig el tud csodálkozni azon, hogy szőlőből készítik, és hogy pezseg. Mitől? A buborékokat belé ki dugta?
Két korty között a felhőket is figyeli, olyan a látványuk, akár egy élő festmény. Az előbb még sárgás volt, most egyetlen haránt elhelyezkedő szürke test. Oldalak "lecsiszolva", talán úgy jobban halad; egy tengeralattjáró az égen. Egy zeppelin.
Ám éppen áll a zeppelin, miért?
Na jó, a pezsgő. Segít abban, hogy apróságok, a mindennap tartozékai eltűnjenek, kiemel egyebeket. A felhőt, az asztalt, Malackát.
Nem is veszi észre Vadmalac, szinte együtt úszik a zeppelinnel az égen.

Prasica šampanjca voli pa i Vepar zbog toga to pije, usput razmišlja. Još uvek se čudi da pripremaju od grožđa i penuši. Zbog ćega? Ko je stavio mehure unutra?
Između dva gutljaja i oblake promatra, prizor kao da je živa slika. Malo pre još je žućkast bio, sad pak ukoso postavljeno sivo telo. Strane su „izglačane”, možda tako bolje se kreće; na nebu jedna podmornica. Jedan cepelin. Ali cepelin baš stoji, zašto? No dobro, šampanjac. Pomaže u tome da sitnice, potrepštine svakodnevnice nestanu, a nešto drugo ističe. Oblaka, stol, Prasicu.
Vepar ni ne primećuje da na nebu sa cepelinom maltene zajedno plovi.