Tóth Imre: Settembre (Szeptember in Italian)

Az utolsó nyári este volt.
Gesztenyefák alatt álltam,
hallgattam, hogy zúgnak a
csillagzatok.
Aznap levelet kaptam, melyben közölték,
nem található rólam adat.
Így hát, nem is létezem-gondoltam.
Könnyű ruhában jöttél felém,
és láttam, hogy levágattad a hajad.
Így hát, nem is létezem-gondoltam,
és hallottam, ahogy azt mondja egy hang:
engedjétek el ezt az embert, mert nem
találtam benne bűnt.
Mikor elmentél, éreztem,
jó lett volna megcsókolni a nyakad.

Era l’ultima sera d’estate.
Stavo sotto i castagni,
ascoltavo il rombo delle
costellazioni.
Quel giorno ricevetti una lettera, in cui mi venne
comunicato, che su di me non si trovavano dati.
Dunque, così, neppure esisto – pensavo.
Venivi verso di me, con un abito leggero addosso,
e vedevo, che ti sei fatta tagliare i capelli.
Dunque, così, neppure esisto – pensavo,
e sentivo mentre una voce diceva:
lasciate andare quell’uomo, in lui non
vi ho trovato nessun peccato.
Quando sei andata via, sentivo,
sarebbe stato bello baciarti il collo.