Tóth Imre: Ólom az ólomban

Szomorú vagyok, pedig örülnöm kéne,
nem tudom, hogy ez semmiség-e.
Azt hiszem, hogy elég nagy gáz van,
benne vagyok egy offenzívában.
Talán még segíthetek neked,
mielőtt minden a semmié lesz,
tudom, hogy egyszerre esedékes.
A boldogság egy fantom, ami üldöz
engem, egy másik lélek, de ugyanaz
a szellem.
Az ólom feloldja önmagát.
Derűs vagyok, amióta tudom,
hogy nincs remény, és semmi nincsen
ideát.
A vendéglőben kerthelyiség nyílt,
ma temetik a Pápát, csak sugározd a
fényt, míg a túloldalon lemérik
szíveink súlyát.