Pascoli, Giovanni: Éjjel (Notte in Hungarian)

Siedon fanciulle ad arcolai ronzanti,

e la lucerna i biondi capi indora:

i biondi capi, i neri occhi stellanti,

volgono alla finestra ad ora ad ora:

attendon esse a cavalieri erranti

che varcano la tenebra sonora?

Parlan d'amor, di cortesie, d'incanti:

così parlando aspettano l'aurora.

Lányok ülnek a pergő rokka mellett,

aranyfény hullik mind szőke hajára:

Mély bogárfeketéje szemüknek

rá-rá rebben a fonó ablakára.

Vágyálmuk, talán fehér lovon herceg

léptet be értük a dolgos éjszakába?

Kecsességről, vonzalomról csevegnek,

igézve várnak hajnalhasadásra.