Pascoli, Giovanni: A mennydörgés (Il tuono in Hungarian)

E nella notte nera come il nulla,

a un tratto, col fragor d'arduo dirupo

che frana, il tuono rimbombò di schianto:

rimbombò, rimbalzò, rotolò cupo,

e tacque, e poi rimareggiò rinfranto,

e poi vanì. Soave allora un canto

s'udì di madre, e il moto di una culla.

S a semminél is sötétebb éjszakán

hirtelen, mintha sziklafal repedne,

megdördül az ég ropogva-recsegve

egyre döng, dübörög, visszhangzik zengve,

majd szétporlad s elül, szétterülve

elenyész. Most egy bölcső ring-rezzen,

s egy anya énekel édes lágy hangján.