Ungaretti, Giuseppe: A hajnal születése (Nascita d'aurora in Hungarian)
Nascita d'aurora (Italian)Nel suo docile manto e nell’aureola, Dal seno, fuggitiva, Deridendo, e pare inviti, Un fiore di pallida brave Si toglie e getta, la nubile notte.
E’ l’ora che disgiunge il primo chiaro Dall’ultimo tremore.
Dal cielo all’orlo, il gorgo livida apre.
Con dita smeraldine Ambigui moti tessono Un lino.
E d’oro le ombre, tacitando alacri Inconsapevoli sospiri, I solchi mutano in labili rivi.
|
A hajnal születése (Hungarian)Lábáig leomló köpenyében, fején fénykoszorú, lebegve, csalfán és mintha csalogatna, melléről egy sápadtan izzó virágot leszakít s eldobja az éj, a csillagszemű szűz.
Ez az óra választja el az első ragyogást az utolsó remegéstől.
Örvény nyílik az ég halvány peremén.
Smaragd ujjak finom mozdulatokkal, tapogatva szövik a vásznat.
És aranyárnyak ringatják a röpke, öntudatlan sóhajokat s patakokként futnak a barázdák.
|