Caproni, Giorgio: Majdnem ökológiai versike (Versicoli quasi ecologici in Hungarian)
|
Versicoli quasi ecologici (Italian)Non uccidete il mare, la libellula, il vento. Non soffocate il lamento (il canto!) del lamantino. Il galagone, il pino: anche di questo è fatto l’uomo. E chi per profitto vile fulmina un pesce, un fiume, non fatelo cavaliere del lavoro. L’amore finisce dove finisce l’erba e l’acqua muore. Dove sparendo la foresta e l’aria verde, chi resta sospira nel sempre più vasto paese guasto: “Come potrebbe tornare a essere bella, scomparso l’uomo, la terra”
|
Majdnem ökológiai versike (Hungarian)Ne öljétek meg a tengert, a szitakötőt, a szelet. Ne fojtsátok el a lamantin panaszát (dalát!). A fülesmaki, a fenyő: ők is részesei az ember életének. És ki hitvány nyereségért elpusztít egy halat, egy folyót, azt ne avassátok a munka lovagjává. Hol eltűnik a fű és kihal a víz, ott véget ér a szeretet. Miután megszünt az erdő és a zöld terület, aki marad, az csak sóhajtozik ebben az egyre tágasabb romlott világban: „Mily széppé válhatna ismét a föld, ha eltünne az ember.”
|