Luzi, Mario: A negyvenedik év jő (Nell'imminenza dei quarant'anni in Hungarian)
|
Nell'imminenza dei quarant'anni (Italian)Il pensiero m'insegue in questo borgo cupo ove corre un vento d'altipiano e il tuffo del rondone taglia il filo sottile in lontananza dei monti.
Sono tra poco quarant'anni d'ansia, d'uggia, d'ilarità improvvise, rapide com'è rapida a marzo la ventata che sparge luce e pioggia, son gli indugi, lo strappo a mani tese dai miei cari, dai miei luoghi, abitudini di anni rotte a un tratto che devo ora comprendere. L'albero di dolore scuote i rami...
Si sollevano gli anni alle mie spalle a sciami. Non fu vano, è questa l'opera che si compie ciascuno e tutti insieme i vivi i morti, penetrare il mondo opaco lungo vie chiare e cunicoli fitti d'incontri effimeri e di perdite o d'amore in amore o in uno solo di padre in figlio fino a che sia limpido.
E detto questo posso incamminarmi spedito tra l'eterna compresenza del tutto nella vita nella morte, sparire nella polvere o nel fuoco se il fuoco oltre la fiamma dura ancora.
|
A negyvenedik év jő (Hungarian)Nem hágy a gondolat nyugodni a komor kisvárosban, hol fensíkok szele kószál, és alábukó fecske vágja ketté a távol hegyek finom vonalát.
Maholnap negyven évre duzzad a sok váratlan szorongás, unalom, vidámság, mely gyors volt, mint a március szele, a fényt, s esőt hozó, s már itt a tétovázás, – kitépni magam ölelő karokból, otthonból, sok-sok éves megszokás szakadt szét: ezt kell tudomásul vennem. Ingatja ágait a fájdalom fája ...
Rajokban szállnak immár vállaimra az évek. Ez a mű, amit beteljesítünk, élők és holtak, külön-külön, s együtt, nem volt hiába: járni e homályos világot fényes utak, s tárnák mentén, ahol múló találkozások sűrűsödnek, s válások, szerelmek közt, vagy az apa egy szerelmében, míg áttetsző lesz minden.
Ha ezt elmondtam, elindulhatok, kit örök együtt-létezésbe küldtek, mert minden együtt életben-halálban, s eltűnhetek a por közt, vagy a tűzben, ha túl a lángon tart tovább a tűz.
|