Alfieri, Vittorio: Alpesi magányban (Là, dove muta solitaria dura in Hungarian)
|
Là, dove muta solitaria dura (Italian)Là, dove muta solitaria dura Piacque al gran Bruno instituir la vita, A passo lento, per irta salita, Mesto vo; la mestizia è in me natura.
Ma vi si aggiunge un' amorosa cura, Che mi tien l’alma in pianto seppellita, Sì che non trovo io mai piaggia romita, Quanto il vorebbe la mia mente oscura.
Pur questi orridi massi, e queste nere Selve, e i lor cupi abissi, e le sonanti Acque or mi fan con più sapor dolere.
Non d’ intender tai gioje ogni uom si vanti; Le mie angosce sol creder potran vere Gli ardenti vati, e gl’ infelici amanti.
|
Alpesi magányban (Hungarian)Ott, hol keményen, némán, szent magányban tetszett éltét élni a nagy Brunónak, járom lassan a sziklás kaptatókat s búsan: a bú természet átka nálam.
De hozzá még szerelmi gond a társam, melytől lelkem a könnyekben felolvad; nem lelem soha már a napos oldalt, búsult elmémmel bárhogy is kivárjam.
Mégis e szörnyű szirtek és ez ében erdők, e zengő források s e rejtett völgyek között új ízt nyer szenvedésem.
Ily kéjekkel kevés, ki dicsekedhet, de kínjaim sem érthetők, csak éppen tüzes költőknek s bús szerelmeseknek.
|