D’Annunzio, Gabriele: Egy fájdalmas szerelmet akarok, (Voglio un amore doloroso in Hungarian)

Voglio un amore doloroso, lento,
che lento sia come una lenta morte,
e senza fine (voglio che più forte
sie della morte) e senza mutamento.
Voglio che senza tregua in un tormento
occulto sien le nostre anime assorte;
e un mare sia presso a le nostre porte,
solo, che pianga in un silenzio intento.
Voglio che sia la torre alta granito,
ed alta sia così che nel sereno
sembri attingere il grande astro polare.
Voglio un letto di porpora, e trovare
in quell’ombra giacendo su quel seno,
come in fondo a un sepolcro, l’Infinito.

Egy fájdalmas és lassú szerelmet akarok,
legyen oly lassú, mint egy lassú halál,
és vég nélküli (akarom, hogy erősebb
legyen a halálnál) és minden változás nélküli.
Azt akarom, hogy lelkünk elmerüljön
egy soha véget nem érő rejtett gyötrelemben;
és ajtónk közelében egy tenger legyen,
sírjon magányosan a lankadatlan csendben.
Akarom, hogy legyen egy magas gránittorony,
oly magas, hogy derűs időben úgy tűnjön,
mintha megérintené a sarkcsillagot.
Egy bíbor ágyat akarok, és hogy abban
az árnyékban, azon a keblen heverve,
megleljem, mint egy sír mélyén, a Végtelent.