Merini, Alda: Érzelmekre van szükségem (Ho bisogno di sentimenti in Hungarian)

Io non ho bisogno di denaro.

Ho bisogno di sentimenti,
di parole, di parole scelte sapientemente,
di fiori detti pensieri,
di rose dette presenze,
di sogni che abitino gli alberi,
di canzoni che facciano danzare le statue,
di stelle che mormorino all’ orecchio degli amanti.
Ho bisogno di poesia,
questa magia che brucia la pesantezza delle parole,
che risveglia le emozioni e dà colori nuovi.

La mia poesia è alacre come il fuoco
trascorre tra le mie dita come un rosario
Non prego perché sono un poeta della sventura
che tace, a volte, le doglie di un parto dentro le ore,
sono il poeta che grida e che gioca con le sue grida,
sono il poeta che canta e non trova parole,
sono la paglia arida sopra cui batte il suono,
sono la ninnanànna che fa piangere i figli,
sono la vanagloria che si lascia cadere,
di metallo di una lunga il manto preghiera
del passato cordoglio che non vede la luce.

Nekem nincs szükségem pénzre.
 
Érzelmekre van szükségem,
szavakra, bölcsen választott szavakra,
virágokra melyek gondolatok,
rózsákra melyek jelenlétek,
álmokra melyek a fákat lakják,
dalokra melyek táncra perdítik a szobrokat,
csillagokra melyek a szerelmesek fülébe suttognak.
Költőiségre van szükségem,
arra a varázsra mely felégeti a szavak súlyosságát,
mely érzelmeket kelt és új színeket ad.
 
Az én költészetem élénk mint a tűz,
pereg újaim között mint egy rózsafűzér,
Nem azért imádkozom mert a balsors költője vagyok
aki, olykor, elhallgatja órákig a szülés fájdalmait,
az a költő vagyok aki kiált és játszik kiáltásaival,
az a költő vagyok aki énekel és nem talál szavakat,
kiszáradt szalma vagyok, melyen dobog a hang,
altatódal vagyok mely sírásra fakasztja a gyermekeket,
én vagyok az elbukott hiú dicsőség,
egy hosszú ima fémköpenye, mely
a múltbéli mély fájdalomtól nem látja a fényt.