Merini, Alda: Egyszer mondtam neked (Una volta ti dissi in Hungarian)

Una volta ti dissi:
non arrabbiarti, amore,
s’io son diversa.
Forse sono una colonna di fumo,
ma la legna che sotto di me arde
è legna dorata dei boschi,
e tu non hai voluto ascoltarmi.
Guardavi la mia pelle candida
con l’incredulità di un sacerdote,
e volevi affondarvi il coltello
e così la tua vittima è morta
sotto il peso della tua stoltezza,
o malaccorto amore.

Prendevo in giro l’ebrietà della forma
e sapevo che ero di lutto,
eppure il lutto mi doleva dentro
con la dolcezza di uno sparviero.
Quante volte fui scoperta e mangiata,
quante volte servii di pasto agli empi;
e anche tu adesso sei empio,
o mio corollario di amore.
Dov’è la tua religione
per la mia povera croce?

Egyszer mondtam neked:
ne haragudj, szerelmem,
ha én más vagyok.
Lehet, hogy füstoszlop vagyok,
de a fa, ami alattam ég,
aranyfa, ami az erdőkből származik,
de te nem hallgattál rám.
Egy pap hitetlenkedésével
nézted hófehér bőrömet, 
és bele akartad döfni késedet,
így aztán, könnyelmű szerelmem,
ostobaságod súlya alatt
meghalt az áldozatod.
 
Kigúnyoltam a forma mámorát
és tudtam, hogy gyászban vagyok,
bár, egy sólyom édességével,
de a gyász mégis fájt bennem.
Hányszor fedeztek fel és ettek meg,
hányszor szolgáltam ételként az istenteleneknek,
és most te is szentségtörő vagy,
következményeként az én szerelmemnek.
Hol van a te hited
az én szegény keresztem számára?