Janus Pannonius: Mentegetőzik, hogy nem elegyedik a harcba (Se ipsum excusat, quod non proelia tracet in Hungarian)

Belligeri proceres, me regia castra sequentem,

   Ne frustra ignavi, carpite quaeso, metus,

Quod nunquam adversos decurro armatus in hostes,

   Scando nec obsessi, moenia celsa, loci,

Sed spectator iners aliena pericula miror,

   Non timor hoc, vestri, credite, cura iubet.

Gloria nempe, viri, petitur longissima vobis,

   Haec faciles plagas, funera grata facit.

Quodsi pugnantem, rapiat sors ulla, poetam,

   Quis vestras mortes, funera vestra, canet?

Bajnok urak, mikor én a királyt táborba kisérem,

   Nem kell gyávának szidnotok engem azért,

Mert magam ellenségre kivont karddal sose rontok,

   Nem kuszom ostromlott vár meredek falain

És rest nézőként szemlélem a más veszedelmét:

   Nem félelmem tart vissza, csak érdeketek.

Minden férfi dicső, nem múló hírnevet óhajt,

   Így lesz a seb könnyű, kedves a hősi halál.

Ám ha a költő is harcol s odavész a csatában,

   Hősi halálotokat versbe ki szedje vajon?