Janus Pannonius: Vitéz János érsekhez (Ad Ioannem Archiepiscopum Strigoniensem in Hungarian)

Quo tibi tot duros et luce et nocte labores,

   O nunquam curis non agitate pater?

Hoc ave Caucasia est sine fine Promethea rodi,

   Hoc fulcire humeris sempre Atlanta polum.

Tamne iuvat nulla mentem requiete remitti,

   Sic leve continuis insenuisse malis?

Nil est in terris, quod non aerumna fatiget,

   Nec tua perpetuo membra adamente rigent.

Trux quondam Alcides, vagus et requievit Ulixes,

   Credimus et dominum saepe vacare Iovem.

Si sapis, ex aliqua, tuus esto, parte, nec unquam

   Sic aliis vivas, ut tibimet pereas.

Atyám, ó, mért vesződöl éjjel-nappal?

  Gond nélkül lelked mért hogy nem lehet?

Mindig Prometheus gyötrelme sarkal

  s Atlasként egyre hordod az eget.

Kis nyugtod néha mért hogy nem marad,

  míg megrokkansz a fáradság alatt?

Zsákmánya léssz az őrlő izgalomnak,

  fáradhatatlan nincsen senkisem.

Herakles és Ulyxes elnyugodtak,

  sőt olykor tán Zeusz is megpihen.

Törődj magaddal is, gondold meg ezt:

  A köznek élsz, magadat el ne veszd!