Janus Pannonius: Életkoráról (De sua aetate in Hungarian)

Sextus hic et decimus vitae mihi ducitur annus,

Si nato verum tradidit ipsa parens,

Septimus accedem, cum flava cucurrerit aestas,

Mitior et Phoebum devehet Erigone.

Iam mihi vox gravior, iam pubes inguina circum-

Serpit, et in Venerem mentula saepe tumet.

Ignea iam visa vibrantur corda puella,

Iam mihi per somnum lintea saepe madent.

Eminus hinc igitur moneo, liberte, recedas,

Quem puero comitem cura paterna dedit.

Cedat et hircoso trux cum tutore magister,

Nec iuris quisquam me vetet esse mei.

Hac nucibus, teneris hac luce renuntio bullis,

Hac decus Ausoniae sumo virile togae.

Rég elmúlt a tizenhatodik születésnapom is, ha

Édesanyám el nem véti a dátumokat;

Jő a tizenhetedik, mire elfut a szőkehajú nyár

És a szelíd ősz felváltja a kánikulát

Hangom vastagodik, s ágyéka körül kotorászik

Már a kamasz; vágytól duzzad a vesszeje is.

Szívem lángba borul, ha csupán ránézek a lányra,

Forró álmoktól lucskosodik lepedőm.

Mondom, hagyj békét hát nékem, házitanítóm,

Rád csak a gyenge pulyát bízta a gondos atya.

Máshova üsd ezután, zord iskolamester, az orrod!

Bakbűzű nevelő, dolgaimat ne kutasd!

Pár hét, s elhagylak, gyermekruha, gyermeki boglár;

Férfihoz illő szép tóga lesz öltözetem.