Janus Pannonius: A mohó Luciára (In meretricem lascivam in Hungarian)

Cum ventrem ventri, femori femur, ora labellis
   Conserui, et cunno mentula delituit,
Principio cunctas vincis lasciva puellas,
   Nequitiae, et cedit nostra libido, tuae.
Amplexus hederas superant, et basia conchas,
   Nec deest officio, dextera, lingua, natis.
Postquam effusa tibi est nimium festiva voluptas,
   Iam satis est, clamas, Lucia, iam satis est!
Quid medium praecidis opus? quid inepta repugnas?
   Expecta, nondum, Lucia, defutui.

Már a hasam hasadon, s az ö1edben ö1em, meg az ajkam
  ajkadon, és a vasam mé1yen a tokba hatolt.
O1y fes1ett vagy, hogy meghökken a vágyam e kéjtő1,
mert te mohóbb vagy, mint mindva1amennyi ieány.
Repkényként megö1e1sz,  kagy1ó tapadása  a csókod,
  mûködik ott orrod, nye1ved, a jobbkezed is.
Nagyhamarost e1fo1yt számodra a fő gyönyörûség.
  - Hagyjad, elég! - kiabá1sz Lúcia.- Hagyjad, e1ég!
- Fé1beszakítsz munkám közepén, készen se vagyok még.
  Lúcia,várj kissé várd,amíg elhülök én!