Janus Pannonius: Luciához ismét (In Luciam eandem in Hungarian)

Dum iuvenes poppysma rogant, tu, Lucia, nasum
   Inspicis, et quantum prominet ille, notas.
Hoc perpendiculo virgas metire viriles,
   Hic tibi pro palmo est scilicet, et cubito.
Si placuit nasus, placet illico mentula, amantis,
   Nec plus blanditiis addita dona valent.
Nil iam in te, lenone opus est, nil arte magistra,
   Lenonis vires nasus et artis habet.
Nec nisi nasatus tecum decumbit adulter,
   Ut iam ego me fieri rhinocerota velim.
Lucia, crede mihi, multum prognostica fallunt,
   In me nam certe regula vana tua est.

Lúcia, míg derekad kívánja az ifju, te orrát
  nézegeted: nagy-e az, ami ily nagy erőket igér.
Férfi-tehetséget megmérni tenálad a rőf ez,
  Lúcia, míg derekad kívánja az ifju, te orrát
nezegeted: nagy-e az, s mily nagy erőket lgér.
  Férfi-tehetséget megmérni tenálad a rőf ez,
mérő-ón teneked, mérce, akár a marok.
Tetszik az orra neked - tetszik szeretődnek egyébje,-
  hízelgés, adomány annak elébe nem ér.
Bármire mesterkél, a kerítőnő tehetetlen,
  mert a kerítésnek nálad a mestere - orr.
Nem fekhet le veled más, csak ha nagyorru parázna.
  Orrszarvu legyek én - áhitom, esdekelem:
Lúcia, oly gyakran megbuknak a jósjelek, elhidd:
  próba legyek rá én, s megcsal a cifra szabály.