Janus Pannonius: Anellusra (Míg egyedül szamarad vitt hátán zsákot ...) (In Anellum in Hungarian)

Donec, Anelle, tibi solus portabat asellus
   Flava volubilibus farra terenda molis,
Nunquam iusta dimum misero mensura redibat,
   Aut erat externo semine mixta ceres.
Hoc et Praetori longo narrare libello,
   Vicino et memini te mihi saepe queri.
Sed nunc egregiam vafer invenisse videris,
   Qua caveas posthac talia damna, viam.
Nam custos coniux molitoris furta dolosi
   Servat, et ad saccum pulverulenta sedet.
O quam falsus homo es! cui credere granula centum
   Non potes, uxorem credere, Anelle, potes?

Míg egyedül szamarad vitt hátán zsákot, Anellus,
   Olykor a molnárhoz őrleni sárga buzát:
Nem tért vissza sohsem helyesen mért lisztadagokkal,
   Vagy zsákodba vegyest néha a korpa került.
Hosszan a bírónak leveledben felpanaszoltad
   Ezt, s szomszéd lévén újra meg újra nekem.
Hogy többé neked így már kárt ne tehessen a molnár,
   Most tervet szőttél, íme a terv, a ravasz:
Mától kezdve az őr feleséged lesz, tele porral
   Nézi a tolvajlót, ülve a zsákjaidon.
Hej, sok eszed van, mert akitől úgy félted, Anellus,
   Zsákjaid, attól nem félted az asszonyodat.