Eminescu, Mihai: Ó, ne menj el (Ó Ramii in Hungarian)

"O, ramii, ramii la mine,

Te iubesc atit de mult!

Ale tale doruri toate

Numai eu stiu sa le-ascult;

In al umbrei intuneric

Te asaman unui print,

Ce se uit-adinc in ape

Cu ochi negri si cuminti;

Si prin vuietul de valuri,

Prin miscarea naltei ierbi,

Eu te fac s-auzi in taina

Mersul cirdului de cerbi;

Eu te vad rapit de farmec

Cum ingini cu glas domol,

In a apei stralucire

Intinzind piciorul gol

Si privind in luna plina

La vapaia de pe lacuri,

Anii tai se par ca clipe,

Clipe dulci se par ca veacuri."

Astfel zise lin padurea,

Bolti asupra-mi clatinind;

Suieram l-a ei chemare

S-am iesit in cimp rizind.

Astazi chiar de m-as intoarce

A-ntelege n-o mai pot...

Unde esti, copilarie,

Cu padurea ta cu tot?

,,Ó, ne menj, ne menj el,

Oly kedves vagy nekem!

Tengernyi kívánságodat

Csak én teljesíthetem;

A sötétség leplében

Te vagy a hercegem,

Akinek víz mélyébe réved

Korom szeméből az értelem;

És a hullámok zajában,

Ringó nádas susogása,

Elárulja titkon neked,

Hol lesz szarvasok járása;

Nézlek varázsba merülten,

Ahogy szelíden dúdolsz,

Míg a tündöklés vizébe

A lábadat kinyújtod.

Az ezüstös holdfényben,

Míg a tó tükrén ragyog,

Éveid perceknek tűnnek,

S az édes percek századok.''

Az erdő szelíden suhintva

Fölém lombot varázsol;

És hívására fütyörészve,

A mezőt is megjárom.

Ma, ha újra visszatérnék,

Nem tudnám megérteni...

Hol vagytok gyermekévek

És álmaim bűvös erdei?