Gašparovič Hlbina, Pavel: Fájdalmas tavasz (Bolestná jar in Hungarian)

Smútiš? Ech, je to malicherné.
Jar v srdci tvojom vypučí,
violu ďamour, lýru verne
stisni vo svojom náručí.

Krása je éterická časom,
bledá jak zimné svitanie.
Nebudeš hádzať po nej lasom,
lež spievať o nej litánie.

Keď k zemi zašliapu ťa chladno
najmilší tvoji, trp a mlč!
Pi kalich bolesti až na dno,
pi rozkoš, ocot, zemežlč!

Veď zem je na jar plná vône,
hodvábny hlas jej šelestí,
hľa, kvety, opieraj sa o ne
vo chvíli veľkej bolesti!

Búsulsz? Ó, oly kicsinyes.
szívedben tavasz hajt rügyet,
szerelmes ibolya, hűséges
lantszorításod karodba rejted.

Sármod idővel légies és laza,
halvány, mint téli pirkadat.
Lasszót nem dobálsz utána,
noha imát énekel ajakad.

Mikor ridegen földbe döngölnek
a te legkedvesebbjeid, tűrj, hallgass!
Ürítsed cseppjét fájdalomserlegnek,
kéjt, ecetet, ezerjófüvet kortyolgass!

Hisz tavasszal a föld illattal telik,
selymes hangja zizeg,
lám, virágok, bátran dőlj nekik
ha kikészültél lelkileg!