Baričák, Pavel Hirax: Pislákoló csenddel mesélem el neked (Láskou v tebe zrodím ženu in Hungarian)

Nepoviem ti, že si krásna.
Len ťa ticho chytím za ruku
a prevediem popod slnkom zaliate čerešne
povedľa potoka priamo do srdca lesa.
Tam si ťa uložím o najkrajší strom,
tvoje ruky odovzdám korune
a takúto nebom spútanú ťa pobozkám.
Od pier ku krku,
od pŕs k lonu...
Až kým nezvlhneš na srdci
a nebudeš pripravená prijať.
Lásku.

Áno, budeš musieť umrieť
ako každý stíšený človek,
ale dôveruj mi, počkám ťa.
Stvorím v tebe ženu,
až potom ťa oživím.

Keď nás koruny pustia,
budeš naplnená odpoveďou,
že sa na svete nenájde iný muž,
ktorý by ti bez slova povedal
aká si krásna.

Szépségednek nem tartok tükröt.
Csak halkan kézen foglak és elvezetlek
a napfényben fürdő cseresznyefák alatt
a patak mezsgyéjén az erdő szívébe.
Felhelyezlek a legszebb fára,
karjaid átadom a koronának
éghálóba fonva csókkal hintelek be.
Az ajkadtól a nyakadig,
kebleidtől ágyékod bársonyáig...
Míg szíved meg nem lágyul
s míg készen nem állsz
a Szerelemre.

Csonkig ég majd a gyertyád
miként másokban is kihúnynak a tüzek,
de bízz bennem, megvárlak.
Asszonyt teremtek porhüvelyedben,
vágyaimból beléd életet lehelek.

Ha majd koronáink engedik,
válasszal telve felismered,
hogy nincs még egy ember a világon,
ki pislákoló csenddel mesélné el neked
mily gyönyörű vagy.