Poropatić, Marko: Ellentét (Raskorak in Hungarian)

Prolazićeš zelenim parkovima
I cvetnim alejama,
Prolazićeš stanicama i metroima,
Sretaćeš lica –raznobojna i nepoznata,
Prolaznike zagledane u knjige i mape,
I one sa koferima u rukama.
Sretaćeš putnike koji žvaću tople hamburgere,
Kaluđerice i monahe tuđe vere;
Izgledaće kao da je sve moguće,
Ali neka praznina lepiće se za perone,
Kao sneg za hrapave crepove.
Viđaćeš reklame i grafite,
Raskošne pašnjake i nakazne zgrade,
Olovna jutra i prašnjave dane,
Ljude, koji su, ipak, više slični, nego različiti.
Kroz prozor ćeš gledati žitna polja, borove šume,
Kuće okrečene znojem i suncem.
( Osećaćeš se prijatno u toj pokretnoj klaustrofobiji. )
Gutaće te tuneli i gradovi.
Nosićeš svuda, ko putni prtljag,
Čupavu narav i bodljikavi šarm.

Zöld parkokon
És virágoskerteken át mégy,
Állomásokon és földalatti vasutakon át mégy,
Színesbőrű és ismeretlen emberekkel találkozol,
Könyvekbe és térképekbe bújt járókelőkkel,
És kezükben puttonyt szorongatókkal.
Meleg szendvicseket majszoló utasokkal találkozol,
Idegen vallású nővérekkel és szerzetesekkel;
Mintha minden lehetséges lenne,
De mint rücskös tetőre a hó,
Valami nyirok ragad a peronokra.
Hirdetéseket és falfirkákat látsz,
Dús legelőket és rombadőlt házakat,
Ólmos reggeleket és poros napokat,
Mégis inkább hasonló, mint különböző embereket.
Az ablakon keresztül buzamezőket, fenyveseket nézel,
Izzadtsággal és nappal vakolt házakat.
(Ebben a nyüzsgő szorongásban jól érzed magad.)
Alagutakban és városokban tűnsz el.
Borzas természetedet, tüskés jóságodat
Poggyászként, bárhová mégy, magaddal cipeled.