Čulić , Jovo: Családi perpatvarok (Porodične zavrzlame in Hungarian)

Kad misliš da njega
više vole,
pa vodiš mali
kućni rat,
šta je uzrok ljubomori,
ako nije,
mlađi brat.
 
Ko se s tobom
malo igra,
pa nestane
poput vetra,
niko tako nije čudan,
ko starija,
sestra.
 
Ko nas brani
Kad skrivimo
Telom slaba
Dušom jaka
I šopa nas kao gusku
A ko drugi
Nego baka.
 
A ko priča
Lepe priče
Na koleno ko te seda
I na tatu da podvikne
Ima pravo
Samo deda.
                                               
Do podne je
glava boli,
do igre joj
nije s vama,
znaš sigurno da te voli,
jer samo je,
jedna mama.
 
Ko se ljuti
za sitnice,
retko kada
mladost shvata,
još zahteva sve petice,
e to može,
samo tata.
 
Ko je uvek
Glavni krivac
Kad nizbrdo
Nešto krene
Sa razlogom i bez njega
Okrivljuju
Uvek mene.
 

Ha arra gondolsz,
őt jobban szeretik
és ezért otthon állandó
a félreértés,
a féltékenységet ki más gerjeszthetné,
ha nem
öcséd.
 
Aki veled
játszik is,
majd mint a szél
elvész,
nincs még egy olyan
furcsa egyén,
mint a nővér.
 
Aki gyenge testtel
Ám erős lélekkel
Ha vétkeztünk
Véd bennünket
És töm mint a kacsát
Ki lenne más
Mint nagyanyánk
 
Aki pedig
Térdére ültetve
Egyfolytában mesél
És apát is dorgál
Megteheti
Nagyapánk
 
Délig
fáj a feje,
játszani
nincs kedve,
de ami biztos, szeret,
anyánk
az egyetlen.
 
Aki mindenért
haragszik,
fiatalokat
meg nem ért,
ötösöket kíván,
az az
én apám.
 
Ki az ügyeletes
Felelős
Ha fejtetőre
Áll a ház
Jogosan jogtalanul
Én vagyok
A hibás.