Zlaté slzy (Cseh)
Ne slzy rosné, jimiž zory líce se skvěje, a jež slunce lehce slíbá; Zde hoří zlaté slzy pryskyřice.
Jsem strom, do jehož kůry říznul osud dost hluboko, až duše roní slzy, a rány mé jsou nesceleny posud.
Mé slzy zlatem planou, písní zvoní a stuhlé v jantar, vděkem jar, jež přešla, jak na růženci zrna ještě voní. Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Kabinetní knihovna ; sv. 42, Praha: F. Šimáček, 1889 |
Az idézet forrása | Hořká jádra : básně (1879-1889) / Jaroslav Vrchlický |
Könyvoldal (tól–ig) | 74-74 |
Megjelenés ideje | 1889 |
|
|
Arany könnyek (Magyar)
Itt nem a harmat könnye csorog hajnalpír könnyed napcsókolta arcán; Itt gyantának arany könnye lobog. Fa vagyok, kinek kérgébe fátum rontott oly mélyen, hogy lelkem könnyeket ejt: sok sérülésem ez idáig be sem forrott.
Könnyeim aranylón égnek, dalok csengenek és borostyánkőbe dermedve, tavasznak hála, rózsafüzér szemkéi még illatosan lebegnek.
|