Morgenstern, Christian: Levélhullás (Blätterfall (ein ernstes Gedicht) Magyar nyelven)

    
Der Herbstwald raschelt um mich her.
Ein unabsehbar Blättermeer
entperlt dem Netz der Zweige.
Du aber, dessen schweres Herz
mitklagen will den großen Schmerz -
sei stark, sei stark und schweige!

Du lerne lächeln, wenn das Laub,
dem leichten Wind ein leichter Raub,
hinabschwankt und verschwindet.
Du weißt, dass just Vergänglichkeit
das Schwert, womit der Geist der Zeit
sich selber überwindet.

Erdő susog körülöttem.
Egy végtelen levéltenger
válik el az ágaktól.
De te, kinek fájó szíve
a kesergés egy nagy híve:
Légy erős, 's egy szót se szólj!

Mosolyogj, ha lombozata
mint szellő könnyű áldozata
lehullva avarrá vál.
Tudod, hogy a mulandóság
a kard, mint egy idő kórság
saját magán triumfál.