Adagio für Cello (Német)
Alles Tagverlangen
Ist zur Ruh gegangen
Rosenrot im Rohr –
Aus den Birkenzweigen,
Wo er still gehangen,
Bleich und netzgefangen,
Hebt in sanftem Steigen
Sich der Mond empor.
Leise, weiße Seiden
Kleiden jetzt die Weiden,
Schläfernd schlürft der Bach –
Schober auf den Wiesen
Hocken wie die Riesen,
Und die dunklen Hunde,
Ruhlos in der Runde,
Wandern wach. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.antonwildgans.at/page9.html |
|
Adagio csellóra (Magyar)
Nyugovóra szállnak
a nappali vágyak,
hol rózsáll a nád.
Mely függött remegve
sűrű nyírfaágak
közt, mint halovány rab,
lassacskán lebegve
kel a holdvilág.
Fűzfácskák viselnek
fehér, lenge selymet,
szúnynak a habok.
Réten kuporogva
óriás a boglya,
s álmatlan keringnek
sötétlő szelindek
csapatok.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://irc.sunchat.hu/vers/ |
|