Deheime (Német)
Wie isch mer jetz die grossi Stube z'eng,
Syt selbi Schmerze-n-yziehnd mit Gidräng!
Wie luege mi die Büecher wo-n-i ha
Vo dene Schäfte trurig a!
Kei Arbet ruckt, und eb i's merke will
Lyt wieder d'Stirn uf beide-n-Aerme still.
Do gspür i wie mer's Bluet dur d'Schlöfe jagt,
Wie's inner Leid am Herze nagt.
I ka nit jomere, denn es schickt si nit,
Keim Andre bring i gern my Kummer mit.
Die lange-n-Obe, Herz, ergieb di dry,
Sie wend allei erduldet sy.
Die ersti Prob! – und wenn i's überstand,
So bin i erst recht werth der liebe Hand.
Und soll's nit sy, und trag i's ohni Ghül,
So zwing i in der Welt no viel. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://gedichte.xbib.de |
|
Otthon (Magyar)
Mily szűk e nagyszoba most nekem, mióta fájdalmak zsarolnak engem! Hogy néznek a könyveim némán a szekrényekből szomorúan rám!
A munka nem halad, én észre sem veszem, a két kezemen nyugszik még a fejem. Érzem, hogy a vér halántékomba szalad, belső fájdalomtól a szívem majd megszakad.
Nem panaszkodhatok, mert az nem illik, nem szeretem, ha gondjaim másikat érintik. A hosszú estén, szívem add meg magad ott bent egyedül kell neked mindezt elviselned.
Az első próba! – és ha ezt majd átélem, a szerető kezet akkor kiérdemlem. Ha nem, hát elviselem harag nélkül, kényszerítem a világot míg meg nem békül.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.fullextra.hu |
|