Smith, William Jay: Óceáni (Marine Magyar nyelven)

A boat is cutting into the sea,

The children all cry, "Look!"

Earth and air are closing in

Like the pages of a book.

The day is brighter than hammered tin,

The breeze, a Mexican broom,

Dusts the air, the flying fin;

The gay umbrellas bloom.

Down comes the wave, up goes the gull,

Out goes the fisherman’s hook;

Earth and air are closing in

Like the pages of a book.

White is the bone of the parrot fish,

And the jawbone of the whale;

Anemones in a cut-glass dish

Are not so deathly pale.

A hurricane lamp from away

Burns in the little room;

And the shutters flap like hammered tin;

The distant breakers boom.

On the edge of the rock, the yellow sand,

In the shade of the leaning tower;

The children dream of the sea, the sea,

A blue cut-flower.

Repül a hajó, messze, messze,

„Nézd!" – sikong a gyerekhad.

Ég és föld úgy borul össze,

Mint könyvlapra a könyvlap.

Ragyog a nap, mint kalapált pléh,

Dolgozik a szél, mint a seprő,

Port ver hal-uszonyra, az égre.

Kinyílik mind az ernyő.

Hullám le mélybe, sirály föl a mennybe.

Horgot horgász messzire dobhat.

Ég és föld úgy borul egybe,

Mint könyvlapra a könyvlap.

Fehér a papagájhal csontja,

Meg az állkapcsa a bálnának;

A kristálytálka virágcsokra

Sem olyan hulla-sápadt.

Viharlámpa, volt kapitányé,

Világítja a szobasarkot,

Zsalu csattog, mint kalapált pléh,

Távoli hullámtörés harsog.

Sárga homokon, szikla szélin,

Árnyékában ferde toronynak,

Éber álmot lát, tengert, kékszín

Vágott virágot a gyerekhad.