Soká tartott, Lygdamus,
rájönnöm, hogy az emberek, kivéve
néhány szentet, hülyék
vagy érzéketlenek.
Az érzéketlenek sosem akarva
gonoszak; de utadba vannak,
mint a redves fatönkök; a rossz
művészetet pártolják, hosszú
háborúkat kezdenek unalomból
arra számítva, hogy mi majd
férfiasságunkat, lelkierőnket, bátorságunkat
összekaparjuk a szolgálatukra.
Aki okos, az gonosz valóban.
Művelten és szakértőn
csábítja el barátja feleségét
ajkán a férj dicséretével.
Ami a feleséget illeti,
már kevés alkohol szétnyitja a combját.
Ne hibáztasd: a csábító ajkán
a férj neve
vette rá, hogy engedjen,
úgy feküdjön le vele, mint a hitvesével.
A lelkiismeretfurdalás helyett jöjjön inkább
az újdonság kellemes bizsergése.
Akkor már jobbak a szeretők.
Gyere, te legutóbbi, kökény-szemű,
két kemény melled, mint elképedt földgolyó kering
kancsal kéjjel a szemem előtt;
bár a lábam görbe,
a szívem kemény,
ez az ingerlő szerszám sima és ránctalan.
Míg szét nem választ a reggel, melletted fekszem,
mellbimbód kimerült számban,
s a kezem
fekete, göndör gyapjadon.