The house is not same since you left (Angol)
The house is not the same since you left The cooker is angry – it blames me The TV tries desperately to stay busy But occasionally I catch it staring out of the window The washing-up’s feeling sorry for itself again It just sits there saying 'What’s the point, what’s the point?' The curtains count the days Nothing in the house will talk to me I think your armchair’s dead The kettle tried to comfort me at first But you know what its attention span is like I’ve not told the plants yet They think you’re still on holiday The bathroom misses you I hardly see it these days It still can’t believe you didn’t take it with you The bedroom won’t even look at me Since you left it, it keeps its eyes closed All it wants to do is sleep Remembering better times Trying to lose itself in dreams It seems like it’s taken the easy way out But at night I hear the pillows weeping into the sheets. |
A ház nem ugyanaz, mióta elhagytál (Magyar)
A ház nem ugyanaz mióta elhagytál,
mérges a tűzhely – mindig engem szekál.
A tévé kétségek közt próbál sugározni,
de gyakorta látom, hogy az ablakon bámul ki.
A mosogatnivaló saját magát sajnáltatva
ül és magában csak ezt mormolja:
„Mi a célja, vajon mi a célja?”
A függöny a napokat számolgatja,
ám a házban nem áll velem senki sem szóba.
Meghalt a foteled – vagyis azt hiszem.
A teáskanna próbált elsőként vigasztalni engem,
de tudod, valahogy nem tudta lekötni a figyelmem.
Még növényeimnek sem szóltam rólad.
Azt hiszik, még mindig nyaralni vagy.
A fürdőszoba is hiányol téged.
Manapság én már feléje sem néztem.
Most sem hiszi el, hogy magaddal nem vitted.
A hálószoba sem bámul már engem,
mióta elhagytál csak csukott szemekkel pihen.
Minden aludni akar és jobb időkre emlékezve
próbálkoznak saját álmaikban elveszve.
Úgy tűnik, mintha ez könnyű út lenne,
de hallom a kispárnát, ahogy éjjelente
sírdogál a lepedőbe süppedve.
|