Guillén, Jorge: Vézna tavasz (Primavera delgada Magyar nyelven)

Cuando el espacio, sin perfil, resume

Con una nube

Su vasta indecisión a la deriva...

¿Dónde la orilla?

Mientras el río con el rumbo en curva

Se perpetúa

Buscando sesgo a sesgo, dibujante,

Su desenlace,

Mientras el agua, duramente verde,

Niega sus peces

Bajo el profundo equívoco reflejo

De un aire trémulo...

Cuando conduce la mañana, lentas,

Sus alamedas

Gracias a las estrelas vibradoras

Entre las frondas,

A favor del avance sinuoso

Que pone en coro

La ondulación suavísima del cielo

Sobre su viento

Con el curso tan ágil de las pompas,

Que agudas bogan...

¡Primavera delgada entre los remos

De los barqueros!

Amikor egyetlen felhőben elfér

már a kerek tér

töprengése, hogy vajon merre tart hát;

s nem leli partját ---

Amíg a folyó kanyargó könyökké

állva, örökké

keresi fodra ferde vonalán át

árva magányát - - -

Amíg keményen elrejti halát a

zöld vizek árja

a remegő lég tévetegen halvány

fényei alján - - -

Mikor a reggel, akár sorhajórajt,

lassu fasort hajt

a lombok között megcsillanó rezge,

játszi vizekre,

s a folyókanyar elégedett habja

egyberagadja

a puha áramokkal tele kék ég

lengedezését

s a ladikot, mely buzgón tovaszökdel

gyors evezőkkel --- :

A dereglyések lapátja alatt már

vézna tavasz száll!