Bécquer, Gustavo Adolfo: Rímek XXVI (Rima XXVI Magyar nyelven)
Rima XXVI (Spanyol)Voy contra mi interés al confesarlo; no obstante, amada mía, pienso, cual tú, que una oda sólo es buena de un billete del Banco al dorso escrita. No faltará algún necio que al oírlo se haga cruces y diga: —Mujer al fin del siglo diecinueve, material y prosaica... ¡Boberías!
Voces que hacen correr cuatro poetas que en invierno se embozan con la lira; ¡Ladridos de los perros a la luna! Tú sabes y yo sé que en esta vida con genio es muy contado el que la escribe, y con oro cualquiera hace poesía.
|
Rímek XXVI (Magyar)Imádottam, bevallom, bár miatta vezeklőcsuhát öltök, ám tudom, mint te, ódám akkor érték, mikor verset Bankjegy hátára költök. Szájtáti úr, ki mindenütt jelen van, ki is jelenti rögtön: „Ilyen a tizenkilencedik század, a nő üres, prózai..." Ezer ördög!
Fagyba űz ily beszéddel négy poétát, kiken rímekből vagyon a felöltő! Kutyaugatás nem hallszik a holdig! Mindketten tudjuk, hiszen szembeötlő, verset költők közt zseni kevés van ma, ám akárki, ha aranyat költ, költő.
|