Morales, Rafael: Fájdalmas himnusz a szemétvödörhöz (Cántico doloroso al cubo de la basura Magyar nyelven)

Tu curva humilde, forma silenciosa,
le pone un triste anillo a la basura.
En ti se hizo redonda la ternura,
se hizo redonda, suave y dolorosa.
 
Cada cosa que encierras, cada cosa,
tuvo esplendor, acaso hasta hermosura.
Aquí de una naranja se aventura
su delicada cinta leve y rosa.
 
Aquí de una manzana verde y fría
un resto llora, zumo delicado
entre un polvo que nubla su agonía.
 
Oh, viejo cubo sucio y resignado:
desde tu corazón la pena envía
el llanto de lo humilde y lo olvidado.

Kövér hasad, sunyító görbeséged
gyűrűjében szemét lapul remegve.
Méhedben kerek esettség pihent le,
s a lágy bánat testedben kerekké lett.
 
Minden, minden, mit gyomrod őriz, fénylett;
vörösen villant a narancs: itt gyenge
héj nyújtózik sápadtan, és merengve
idézi emlékét vérző színének.
 
Nemrég zölden duzzadó hűvös alma
csutkája pislog itt szivárgó nedvet,
a porral birkózik, s mozdul halódva.
 
Ó, vén vödör, rossz lom, piszokba renyhedt,
könnyeiket szivedből pergetik ma
a megalázottak s az elfeledtek.