Stúñiga, Lope de: Bátorító strófák önmagához, fogságában (részlet) (Otras suyas esforzando á sí mismo estando preso (detalle) Magyar nyelven)
Otras suyas esforzando á sí mismo estando preso (detalle) (Spanyol)Pues vuestra desauentura os ha puesto por el suelo, aquí do mora tristura, en esta tiniebra escura conuiene tomar consuelo :
que los discretos varones ni por mucha mal andana, ni por más granes prisiones, en sus nobles corazones nunca reciben mudanza.
Que con este seria cierto este mundo peligroso, que quien tiene más concierto, lo que á la mañana es cierto á la noche es mentiroso.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Que los muy grandes señores que son en rica morada, son assi como las flores, que sus mayores fauores son quemados de la elada.
Pues de bien que poco dura guarda bien de tu memoria, que quien tiene más victoria, la triste desauentura es vezina de su gloría.
Que ya vimos Padresanctos con dolor y con afanes , con otros cien mil quebrantos, y aunque traen ricos mantos, tornados en sacristanes:
y tambien por otra parte de muy baxos labradores muy altos Emperadores; porque fortuna reparte como quiere sus fauores.
Que los bienes que tenemos, d' emprestado los tomamos, porque de contino vemos que unas veces los perdemos y otras veces los ganamos.
Qu' es juyzio muy prouado , y por cierto verdadero , que en el mundo baratero , de quien soys encarcelado soys después el carcelero.
Por ende , toda tristeza desechad con alegría , sin que se muestre flaqueza, que la muy gran fortaleza dentro en el alma se cria.
Cabo
Mas yo, como no perdí por mi culpa lo perdido , consuélome que me vi en lugar donde venci , aunque agora soy vencido. Y pues ésta fué mi suerte , no creays que por temor , ni por muy mayor dolor, no menos me hallo fuerte que si fuera vencedor.
|
Bátorító strófák önmagához, fogságában (részlet) (Magyar)Mikor balsors zúg le rátok ádázul a földi téren, itt, hol bánatot találtok, hol sötét homály hazátok, fontos, hogy vigasz kisérjen:
a megfontolt férfiakban - sujtsa őket sors verése s fogság egyre súlyosabban - tiszta szándék mégse csappan, változás nincs semmiféle.
Ezzel óvjuk meg magunkat e garázda földi mesgyén, mely olyfajta rendre szoktat, hogy reggeli igazunkat hazugságként vallja esténk.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Lám a peckes uraságok, kik pazar házakban élnek, élnek ott mint a virágok, szép kegyét hiába várod, fagy tűzétől rég elégett.
Hát a jót, mely villanásnyi csak, emlékezetbe eltedd, mert kivíva győzelmedet bús csapásra fogsz találni, boldogságod elveszejted.
Gyakran látni szent Atyákat fájdalmak közt és vesződve, bennük százezernyi bánat, s járhatnak bár dús palástban, sekrestyésnek buknak ők le.
Másfelől viszont elégszer alacsony földművesekre vár magas trón fényesedve; mert kegyét váltig szeszéllyel osztogatja a szerencse.
Így a jólét, mely sajátunk, voltaképpen kölcsönüzlet, számtalanszor úgy találjuk, hogy ha egyszer veszni láttuk, látjuk máskor megkerülve.
Oly kipróbált eszme nincsen s annál igazabb igazság, hogy e csalfa földön itten azt, ki tart minket bilincsben, mi bilincseljük meg aztán.
Épp ezért tördeljetek szét dévajul minden siralmat s ne legyetek benne gyengék; mert a nagyszerű erőnlét lelketekben már kisarjad.
Befejezés
Ám amint el nem veszett, mit bűnömmel tönkretettem, megnyugvást abban lelek, hogy láttam győzelmemet, bár most más győzött felettem. S mert megvert a sors, azért ne higgyétek, ha félelem s nagy kín játszik is velem, hogy éppoly erőt nem érzek, mintha állnék győztesen.
|