Tablada, José Juan: Előhang (Prólogo Magyar nyelven)
Prólogo (Spanyol)Arte, con tu áureo alfiler Las mariposas del instante Quise clavar en el papel;
En breve verso hacer lucir, Como en la gota de rocío, Todas las rosas del jardín;
A la planta y el árbol Guardar en estas páginas Como las flores del herbario.
Taumaturgo grano de almizcle Que en el teatro de tu aroma El pasado de amor revives,
Parvo caracol del mar, Invisible sobre la playa Y sonoro de inmensidad!
|
Előhang (Magyar)A pillanat pilléit űzöm, aztán aranytűddel, Művészet, az elmúló papírra tűzöm.
Fát és palántát hogyha látok, könyvemben mindörökre őrzöm, akárcsak egy préselt virágot.
Aprócska vers, de a valóság úgy tündököl föl játszi tükrén, mint harmatcsöppben drága rózsák.
Kis pézsmamag, te csodaszellem, az illatodnak színpadára leng sok letűnt halott szerelmem.
Kagyló, melyet kilök a tenger, látatlanul hever a parton s együtt zenél a végtelennel.
|