Ady Endre: Jastrebov pir na šušnju (Héja-nász az avaron Szerb nyelven)

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

1906

Krećemo. U Jesen žurimo,
Klikčući, plačući kružimo,
Dva jastreba umorna krila.
 
Leto nove pljačkaše ima,
Huje nova jastrebova krila,
Strasne ljubavne bitke besne.
 
Iz Leta prognano, polećemo,
Negde u Jesen slećemo,
nakostrešeno, zaljubljeno.
 
Naš poslednji pir sad slavimo:
Kandžama jedno drugo ranimo
I na vlažan šušanj padamo.