Kótai Pál: Sokszor biztatsz

Sokszor biztatsz, hogy házasodjam —

Megnyugvás, béke a család.

Én nem tudom magam se, hogy van:

Ugy szeretnék hallgatni rád.

Beszélsz, hogy boldogság a földön

Csak a tűzhely köré jutott . ..

Én meg lassan azon tűnődöm:

Hogy te mindezt honnét tudod?

— Keresek én asszonyt magának,

Mondod — csak megbecsülje majd! . . .

Aztán mosolyra vonva szádat:

Eltitkolsz halkan egy sóhajt.

De bár ajkaid egyre unszolnak,

S gyöngéd varázsuk megfogott:

Annak a szomorú mosolynak

Én szót fogadni nem tudok.