Víz Zoltán: Egyedül
Egyedül (Magyar)Setét az est, ködös, borult; Párával telt a levegő Bolygok az utcán egyedül, Mely néma, mint a temető.
A csendet olykor megtöri Elsiető léptek zaja; Dolgát végezte valaki, S most megpihenni megy haza.
Nyájaskodón egy-egy sugár Az ablakból reám esik, Tán a szeretet fényiből, Mi ott benn áldón boldogít.
S oly elhagyottnak érzem A sok ember közt is magam. Sejtem, hogy kit egy szív szeret, Az nem lehet boldogtalan.
De megkondul az estharang, Széthangzik a város felett, Mint egy mindent átölelő És boldogító szeretet.
Vigasztalón lelkemre száll S megnyugtat az a gondolat, Hogy egy helyett egész világ, Hová szívem áldón kihat.
|
FordításokNémetAllein Mucsi Antal Kérjen fordítást! |