Gárdonyi Géza: Vilma
Vilma (Magyar)Fejét a szék karjára hajtva Dúdolt az én kis kedvesem. Dúdolt egy nótát álmodozva, S elringatózva csendesen.
Körültünk az alkony homálya Szétbontá finom fátyolát, És betakarta észrevétlen A kedves ódon kis szobát.
S ő, mint az álmodó madárka, Csicserg halkan az ág hegyén, Dalolt a páros boldogságról, Elmélázva hallgattam én.
S a homályban már mit se láttam, Csak fehér szőke szép fejét, S kezét, a mely meghajlott lágyan, S reám hunyorgó szép szemét.
|
FordításokNémetVilma Mucsi Antal Kérjen fordítást! |