Ladányi Mihály: Ének
Ének (Magyar)Valahol felém fordítottad az arcod és a távolság összezárt minket.
Ezek a nyomorult szürke napok, szürke napokba préselt éhezések és szomjazások, kéz botorkálása üres poharakon, falattalan késeken, láb reménytelen kóborlása piszkos küszöbök között mi mást jelenthetne: a távolság összezárt minket, valahol a tekinteted követ már, hogy állati nyomorúságomban öled megvigasztaljon, hogy testnyilasaid kábulatában és szemed fényszórótüzében éljek! éljek!! éljek!!!
|
Kérjen fordítást! |