Dsida Jenő: Az uccaseprő

Hajnal. Dudolva ballagok

hazafelé sok apró-cseprő

dallal szivemben. Rámköszönsz,

te szegény, piszkos uccaseprő.

Oly tisztességtudón köszönsz,

míg körülted porzik a reggel:

egyszerre csordultig telek

alázattal és szeretettel.

Megállok s elnézem soká

zsíros, barázdás arcodat,

gémberedett, nagy kezedet,

torzonborz, sárga bajszodat

fölötte a pálinka-gőzzel.

...Őt látom most, a mennyeit

benned, ó rongyos uccaseprő,

ki sepred a föld szennyeit,

ki világ bűnét elveszed

és jó vagy minden emberekhez...

Testvér, ha az üdvösségre jutsz,

rólam el ne feledkezz!