Maszkod mögé (Magyar)
nem láthatok, így arcodat közvetlenül nem kutathatom, sem a támadó gőgöt, sem a vigasztaló jót rajtad fel nem fedezhetem
Bárányhimlős korodból itt maradt viselkedésed foltjait tapaszok fedik. Vízbe fojtott emlékeid a mélyből irányítanak, árnyak és szelek irgalmából érheted csak el partodat. Komplexusodat jelenedből szökve, túlzott alázatosságoddal igyekszel jól elrejteni. Víz vesz körös-körül, de hajódról küldött zászló-jeleidből egy értő szem látja benső szörnyeidet. Ütköző nappalaidat fejfájások keserítik, éjjeleid béke-álmát csikorgó fogaid hangja kíséri. Viták közben kőarcot mutatsz, de türelmed fogytán szitokfogaid mélyednek ellenfeled húsába. Lázító cédulák, plakát-arcok könnyen csábítanak romboló hitekhez, és a szerelem – legfeljebb sírkövek közt állva támad fel benned. Az ezüst szálak gyorsan szaporodnak hajadban, de pirulák rajtad már nem segítenek. Hazád neked csak egy üres telek, ahová házadat felépítheted, amiben maradsz majd fuldokló magányodban egyedül, hiszen leszármazottad, te szegény árva, már régóta idegen ország lakója. Feltöltő | Cikos Ibolja |
Az idézet forrása | http://olahtamas.hu/index |
|
|