Parasztok (Magyar)
Naphosszat, élethosszat morzsolva a földet, megmunkál bennünket, megtermeljük a bűnbocsánatot azoknak is, akik nem értik a hagyma-szalonna-kenyér-életet. A munka megnyugtat és kiszolgáltat a múltnak. Az átok úgy szép, ahogyan kaptuk, és már tudjuk: a nincstelenség öröklődik. Homlokról bakancsra gördül az ősi harmat – önmagunkat ítéltük erre a vérben forró átadandó poros kínra, mely földet, testet át- és átjár örök körforgásban. Ne higgyétek, nem sirattuk el soha a megrendezett boldogságot; nem cseréltünk világnézetet a műveltebb többséggel, s nem visszük magunkkal a soha meg nem élt álmokat. Pacsirta magas ég alatt vérünk az örökkévalóságban, menendő lábunk a barázda szélen, sír szélén, egyikünk-másikunk beleszédül, de meg nem szűnik a sorsunk. Feltöltő | CZIRE Szabolcs |
Az idézet forrása | A mérleg hava |
Megjelenés ideje | 2013 |
|
|