Cardarelli, Vincenzo: Barátság (Amicizia Magyar nyelven)

Noi non ci conosciamo. Penso ai giorni
che, perduti nel tempo, c’incontrammo,
alla nostra incresciosa intimità.
Ci siamo sempre lasciati
senza salutarci,
con pentimenti e scuse da lontano.
Ci siam rispettati al passo,
bestie caute,
cacciatori affinati,
a sostenere faticosamente
la nostra parte di estranei.
Ritrosie disperanti,
pause vertiginose e insormontabili,
dicevan, nelle nostre confidenze,
il contatto evitato e il vano incanto.
Qualcosa ci è sempre rimasto,
amaro vanto
di non ceduto ai nostri abbandoni,
qualcosa ci è sempre mancato.
 

Mi nem ismerjük egymást.
Visszagondolok azokra a múltba
tűnt napokra, amikor találkoztunk,
a sajnálatra méltó meghittségünkre.
Mindig búcsú nélkül
hagytuk el egymást,
megbánásokkal és távoli bocsánatkérésekkel.
Lépésenként tiszteltük egymást,
óvatos vadállatok, kifinomult vadászok,
fáradtságosan fenntartva
egymáshoz idegen létünk szerepét.
Kétségbeesett tartózkodások,
szédítő és áthághatatlan szünetek,
mondák, a mi bizalmasságainkban
az elkerült érintkezés és a hiú varázslat.
Valami mindig visszatartott bennünket,
keserű büszkeség,
hogy nem engedtünk gyengeségünknek,
valami mindig hiányzott hozzá.