A un olivo (Olasz)
Quante cose saprei, tu che non cedi da trecento e più anni, o fosco olivo, dei venti all’urto, e qui ferrigno in piedi ti stai su questo solitario clivo…
Ma forse è ver che il evento fuggitivo nuove ti reca, o che tu gliene chiedi? Nulla sai, nulla pensi, nulla vedi; e sei solo per questo ancora vivo.
Che se nel tronco tuo scabro e stravolto queste piaghe del tempo fosser occhi e tu fossi nei rami cervelluto,
ripensando che vivere è da sciocchi e che a morire si profitta molto, non saresti trecento anni vissuto. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://rebstein.wordpress.com |
|
Egy olajfához (Magyar)
Mennyi mindent tudhatsz, sötét olajfa!
Magános hegyfokon háromszáz éve
vaslábon állsz, fanyar szél fosztogatja
lombod, de dühödt vihartól se félsz te.
Igaz-e mondd, hogy hálás vagy te érte,
ha hírt hoz a szél, lombod közt matatva?
Nem tudsz, nem látsz, nem tépelődsz magadba:
ezért van az, hogy oly régóta élsz te.
Ha törzseden, mely rücskös, girbe-gurba,
egy-egy szem volna minden régi sebhely
s ágaidat agyvelő töltené be
s töprengenél, hogy élni, jaj, minek kell
s hogy megpihenni jó, halálba hullva:
háromszáz évet itt nem töltenél te.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | K. G. |
|