Michelangelo, Buonarroti: Rímek 23. (Halálra öltél már sok évig) (Rime 23. (I' fu', già son molt'anni) Magyar nyelven)

  I’ fu’, già son molt’anni, mille volte

ferito e morto, non che vinto e stanco

da te, mie colpa; e or col capo bianco

riprenderò le tuo promesse stolte?

  Quante volte ha’ legate e quante sciolte

le triste membra, e sì spronato il fianco,

c’appena posso ritornar meco, anco

bagnando il petto con lacrime molte!

  Di te mi dolgo, Amor, con teco parlo,

sciolto da’ tuo lusinghi: a che bisogna

prender l’arco crudel, tirare a voto?

  Al legno incenerato sega o tarlo,

o dietro a un correndo, è gran vergogna

c’ha perso e ferma ogni destrezza e moto.

Halálra öltél már sok évig engem,

legyőztél, elborítottál sebekkel,

önnön hibámból, s most, fehér fejemmel,

megint higgyek őrült igéretedben?

Hányszor kötözted meg már árva testem,

s oldoztad el! sarkantyúztál ezerszer,

hogy a lelkem már-már magára sem lel,

s könnyeim árjában ázik a keblem.

Rád panaszkodom, rólad szólok, Ámor

Nem áltatsz már; mire hát íjadat

levenned s a vak levegőbe lőnöd?

Mit vár szú s fűrész, ha korhadt, a fától?

S nagy szégyen, ha olyan után szalad

az ember, ki már lépni is törődött.