Rana (Román)
I vai mie, rana s-a închis vai, sângele s-a uscat şi a facut coajă. oh, doamne, m-am vindecat!
de-acum o să mă mestece fericirea o să ma sfârtece seninatatea şi nebunia care a fost n-o să mai fie de-acum niciodată, nu, n-o să-i mai sărut umarul.
viaţa o să-mi treacă în pace şi armonie cu lecturi bogate, cu mese regulate. sănătatea o să-mi mănânce plămânii. raţiunea o să-mi sfâşie creierul.
vai, rana, rana mea dragă rană plăcută vieţii mele rană pentru care am trăit, pe care mi-am zgândărit-o cu unghiile s-a închis. oh, doamne, sunt vindecat!
şi niciodată febra n-o să-mi mai aprindă veioza vieţii până la ars.
II să accept evidenţa: nu mai pot să scriu poezie. nu mai sunt în stare, ceva în mine nu mai colaborează. am scris ani de zile cu ură, cu dragoste, iar acum creierul meu e mort. am pornit la maraton ca pe suta de metri am vrut totul deodată, am vrut să-mi înnebunesc cititorul. am uitat că viaţa e lungă.
nu-mi imaginam că o dată mă voi opri, voi plaţi că tot ce am făcut vreodată se va întoarce împotriva mea şi nu voi putea să mă ajung din urmă şi orice încercare de a mai face ceva va fi o nouă dezamăgire. ce voi mai scrie încă patruzeci de ani? o să strâng din măsele, o să scriu articole de critică sau cine ştie ce amintiri o să suport condescendenţa tinerilor, o să las nasul în jos când o să vina vorba despre poezie, o să fac traduceri ca să nu mă uite lumea, ca să pară că mai trăiesc. sau o să-mi public cândva un volum de versuri din tinereţe atât de proaste, că nu le băgasem în nici o carte şi o să am un succes "de prestigiu", mi se va spune "autorul poemelor de amor", precursorul a dumnezeu ştie ce poezie va mai fi pe atunci... nu ştiu, nu ştiu...
prieteni mai tineri, să nu faceţi ca mine. calculaţi-vă poezia pentru şaizeci de ani. eu? nu ştiu ce drum să mai apuc, ce s-ar mai putea face şi nu ştiu ce trebuie să mai simt şi ce mai pot să imaginez. de data asta chiar cred ca mi s-a infundat.
voi fi un poet bătrân, care n-a mai scris de decenii un supravieţuitor al propriei morţi şi care mai bine n-ar fi făcut nimic niciodată.
III oare s-a terminat viaţa? oare sunt terminat? sunt un eşec? voi fi pulbere? va veni moartea iar tu mă vei dispreţui. va fi groaznic, groaznic.
voi fi singur, mai singur decât toţi oamenii, singur. fără nimeni, fără odihnă. voi înţelege totul, ah, intelege-ma, şi toti ma vor iubi, toţi îşi vor aduce aminte.
sunt pierdut, pierdut. muşcă-mi tu gura. o să plouă nasol pe drumuri, o să fim uzi pân-la piele. o să învăţăm să urâm
va veni toamna, toamna minţii, înecul. vom avea gura moale şi caldă, va veni luna vor veni norii să ne cunoască şi vom muri, vom face dragoste.
da, da, stai acum lângă mine, priveşte-mă. sunt terminat, terminat. va fi numai moarte în jur. stelele vor fi moarte, bot lângă bot ca nişte câini de pe străzi. vor muri unghiile.
gata. stai lângă mine. a avut rost? ne-am trezit trăind. a fost groaznic: am trait. a fost groaznic, groaznic. Feltöltő | Csata Ernő |
Az idézet forrása | www.romanianvoice.com |
|
A seb (Magyar)
I jaj nekem, a seb begyógyult jaj, a vér megszáradt és heges lett. ó, uram, meggyógyultam!
mostantól a boldogság fog rágni a lelki nyugalom marcangolni és az őrültség ami volt nem lesz mostantól soha, nem, a vállát már nem fogom csókolni.
életem békében és harmóniában fog telni sok olvasással, szabályos étkezéssel. egészségemet a tüdőim eszik meg. az ésszerűség széttépi az agyamat.
jaj, a seb, drága sebem életem kellemes sebe a seb melyért éltem, melyet felpiszkáltam az ujjaimmal behegedt. ó, uram, meggyógyultam!
a láz sem gyújtja meg többé életem lámpáját a kiégésig.
II elfogadjam a tényt: nem tudok többé verset írni. nem vagyok képes, valami bennem nem működik. éveken át írtam gyűlölettel, szerelemmel, de most az agyam halott. úgy indultam a maratonon, mint száz méteren egyszerre akartam mindent, meg akartam őrjíteni az olvasót. elfeledtem hogy az élet hosszú.
nem hittem, hogy egyszer megállok, ellaposodok, amit valaha alkottam mind ellenem fordul és nem érem utol magam minden próbálkozásom, hogy valamit csináljak egy újabb kiábrándulás lesz. mit írok még negyven éven át? fogcsikorgatva, kritikákat vagy ki tudja milyen emlékeket elviselem a fiatalok tiszteletét, leeresztem az orromat amikor szóba kerül a vers, fordítani fogok hogy a világ ne felejtsen el, úgy tűnjön élek. vagy kiadom majd fiatalkori verseimet azokat a rosszakat, melyeket egy kötetbe sem tettem bele és ,,tekintély" sikerem lesz, azt mondják a ,, szerelmi versek szerzője", az akkori isten tudja milyen versnek az elődje... nem tudom, nem tudom...
fiatal barátaim, ne tegyetek úgy mint én. számítsátok ki a verset hatvan évre. én? nem tudom merre induljak, mit tudnék még csinálni és nem tudom mit kell még érezzek és mit tudok még elképzelni. most az egyszer azt hiszem, nekem befellegzett.
egy öreg költő leszek, ki évtizedek óta nem írt a saját halálának túlélője aki ne alkotott volna soha semmit.
III vajon véget ért volna az élet? végem van? egy kudarc lennék? porrá válok? eljön a halál és te megvetsz. kegyetlen lesz, kegyetlen.
magányos leszek, magányosabb mint bármely ember, magányos. senki nélkül, nyugtalan. mindent megértek, ó, értsél meg, és mindenki szeretni fog, mindenki emlékezni fog.
elvesztem, elvesztem. harapd meg a szám. az utakon rondán esni fog, bőrig ázunk. megtanulunk gyűlölni.
eljön az ősz, az ész alkonya, a fulladás. puha lesz a szánk és meleg, feljön a hold eljönnek a felhők hogy megismerjenek és meghalunk, szeretkezünk.
igen, igen, maradj most mellettem, nézzél. végem van, végem van. körös-körül csak halál lesz. a csillagok is meghalnak, fej fej mellett mint kutyák az utcákon. a körmök is meghalnak.
kész. maradj mellettem. volt értelme? életre ébredtünk. szörnyű volt: éltünk. szörnyű volt, szörnyű.
|