Volosin, Makszimilian Alekszandrovics: Az oroszlán jegyében (Под знаком льва Magyar nyelven)

Томимый снами, я дремал,

Не чуя близкой непогоды;

Но грянул гром, и ветр упал,

И свет померк, и вздулись воды.

И кто-то для моих шагов

Провел невидимые тропы

По стогнам буйных городов

Объятой пламенем Европы.

Уже в петлях скрипела дверь

И в стены бил прибой с разбега,

И я, как запоздалый зверь,

Вошел последним внутрь ковчега.

A vészt nem is sejdítve még

Álom gyötört, egyhangu, fáradt;

De szél jött, megdördült az ég,

A fény kihúnyt, a víz megáradt.

Európa, láttam, lángra gyúl,

Várost, falut vad düh feszíthet -

S valaki láthatatlanul

Ösvényt jelölt ki lépteimnek.

Ajtóm csikordult már felém,

És hullám verte már a házat,

S óvó odumba bújtam én,

Akár egy megkésett vadállat.