Bor, Matej: Ment egyszer egy járókelő az atomkorban 2 (Šel je popotnik skozi atomski vek 2 Magyar nyelven)
|
Šel je popotnik skozi atomski vek 2 (Szlovén)2
Šel je popotnik skozi atomski vek, in ko je bil že dovolj visoko, se je ozrl navzdol, kjer je ležal atomski vek: vsepovsod, kamor je seglo oko, beton in železo, železo in beton v najrazličnejših oblikah, ki so ob neonskih lučeh metale dolge, negibne sence skozi čas. Popotnik je gledal vse to, in ko je pomislil, kako nepotrebno je njegovo srce sredi vsega tega, se mu je utrnila solza. Pala je na tla in ptiček, ki je stal tam, jo je popil. In ko jo je popil, je rekel: Grenka je tvoja solza. Zakaj je tako grenka? In še preden mu je popotnik mogel reči svoj običajni: Ne vem - je ptiček umrl. Vzel ga je v roke in ga odnesel tja dol, kjer je ležal atomski vek, da ga pokoplje. Vendar zaman: vsepovsod sam beton in železo, samo železo in beton, in niti toliko zemlje, ki rodi rože in ptice, da bi našel grob za ptico in zasadil rožo nanj.
|
Ment egyszer egy járókelő az atomkorban 2 (Magyar)2
Ment egyszer egy járókelő az atomkorban és amikor már elég magasra ért, széttekintett a völgyben, ahol az atomkor létezett; köröskörül mindenütt, ahova a szem ellátott, beton és vas, vas és beton volt, a legkülönfélébb alakzatokban, neonfénnyel megvilágítva és mozdulatlan, hosszúkás árnyékot vetve az idő arcára. A járókelő megnézte mindezt, és amikor felismerte, mennyire fölösleges a szíve ebben a helyzetben, könnycsepp esett ki a szeméből. A földre hullt, ahol megitta egy ténfergő kismadár. És miután megitta, így. szólt: – Keserű a te könnyed. Miért oly keserű? És még mielőtt a járókelő felelhetett volna megszokott nemtudom-jával, a kismadár kimúlt. A járókelő felemelte és levitte a völgybe, ahol atomkor volt, hogy eltemesse. De hasztalan a fáradozása: köröskörül mindenütt csupa beton és vas, csupa vas és beton, még annyi porhanyó földet sem lelt, hogy a kismadárnak sírhelyet ásson s virágot ültessen reá.
|