Radović, Vesna: Csók, Francia-utca (Пољубац из Француске улице Magyar nyelven)
|
Пољубац из Француске улице (Szerb)Шта ћу ја твојом улицом, у јесен, кад лишће опада
|
Csók, Francia-utca (Magyar)Mit keresek utcádban, ősszel, levélhulláskor
Utcaseprő gyűjti halomra a hervadt leveleket A hajléktalan meg a padon, kezében tartja,
Száraz virácsokorként a Lánynak őrzi
Félek ezt neked magyaráznom badarság
Mert, ahogy hitetlennek a hívő Istenről hiába mesél
Hiába mondom kockás kabátomban zsebretett kézzel
Fejemen kötött franciasapkával,
Elbocsátott zsoldosként,
Aki a harcmezőt elhagyja, de hazájához hű marad,
a Francia utcába miért térek vissza
Látod, nem tudtál elzavarni
Míg az Egyetemista téren
A parkban a lehullott gesztenyéken botladozom
Egy, a ráncokat eltakarva csintalanul homlokomba lógó
fekete hajtincsbe gabalyodva velem maradtál
Itt vagyok, címem nem változott,
Az átélt három szélvihar és árvizek ellenére
Még élek és dalolok
Még akkor is, ha egy bőröndöm állandóan útra készen áll
Lassied vagyok aki visszatér
Aki túlélte a Császárságokat
Köztársaságokat és a két világháborút
Még akkor is, ha érzem, át akartál verni
Bolondot csinálok magamból
Beleegyezek és előnyt adok
De, hidd el, jobb lenne,
Ha könnyű halálba segítenél
És szememet, utolsóként, te zárnád le
Tudom el akartad feledni az általam kedvelt dalokat
Montandt, Aznavourt, Bécaudot,
Sosztakovics első és második keringőjét,
A cigányokat, a hegedűket...
Ezért, kérlek, engedd meg, hogy a felsoroltakat újra halljam
Segíts, hogy újra lássam éjjel Párizst, a hóborította Prágát,
A Károly-hídnál szánkázó gyerekeket
És az anyám szekrényén neked őrzött
Sárga birs illatát újra magamba szívjam
Tudom, arra vágytál, először én távozzak
Ám mindig jó diák voltam és a sorok közt olvastam
Éppen ezért, ha valaha szeretnél visszatérni
És részt venni az Ünnepélyen
Ahol az operában primadonnaként mint „Aida” énekelek
Te meg az első sorban nyolcvanéves
Magányos aggastyánként ülsz
Aki titokban rollert hajtana
És önmagát bilincseli
Kérlek, hallgass meg, legalább egyszer ebben az életben
És bocsásd meg, bocsásd meg, ha zavarlak
Ha engem kérdezel, nem hallgathatom el,
Szerelmünk történelem!?
|